A Nagy Ősanya,
Emese a magyarok ősanyja
2026
Emese a magyar
mitológia szerint az Árpád-házi uralkodó család ősanyja. A név a
legelfogadottabb (finnugorista) magyarázat szerint az ősmagyar „eme, ama”
– mai formában „anya” és a hozzáragasztott -s- kicsinyítő képzőt
figyelembevéve „anyácska” jelentésű. A szó a magyar nyelv legősibb
rétegéből származik és így az -s- kicsinyítő képzős magyarázatot el kell
vetni - helyette az „ős” szó régies, archaikus alakváltozatát - az „is/ise”,
vagy az „es/ese” kell elfogadnunk. Az ómagyar korban és a korai
nyelvemlékekben (pl. halotti beszédben „ise”, azaz „ős” alakban)
még ebben a formában létezett. Így az Emese név eredeti jelentése: „anya
ős ~ ősanya” lesz, amelyben az „em” szó „anya” és az
ese” „ős” jelentésűek.
A középkori
történetíróink a magyarokat a Kárpát-medencébe vezető Álmos fejedelem
születését és nevét is anyja Emese csodálatos álmával hozzák kapcsolatba.
Anonymus szerint (3. fej.) Emese, Ügyek vezér felesége teherbe esett. Ebben az
állapotban álmot látott, úgy vélte, turulmadár képében „isteni látomás”
közelítette meg „reá szállva teherbe ejtette”. Azután úgy érezte, „méhéből
forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak, akik idegen földön
sokasodnak el”.
A monda e
másodlagos alakjával szemben eredetileg az állatős mellett az emberős
ismeretlen, a megtermékenyítés pedig nem álom, hanem valóság. Belső -Ázsia és
Szibéria népei hasonló totemisztikus felfogással eredeztetik magukat vagy
sámánjaikat sastól, farkastól, tigristől stb., a totemisztikus állatősök pedig
a magyar mondához hasonlóan nemritkán álmában termékenyítik meg az ősanyát.
Emese álmának további motívuma, hogy – méhéből forrás fakad - a leszármazottai
idegen földön sokasodnak el. Kürosz perzsa király származásmondájával
párhuzamos, mint azt Hérodotosz és más görög források előadják. Ez a motívum a
keleti, elsősorban szibériai népek körében ismeretlen és Anonymus ismeretlen
forrásból illesztette a magyar történelembe.
Juhász Gyula Emese álma
című verse a magyar őstörténeti mondát, a turul legendáját és az Árpád-ház eredetmítoszát
dolgozza fel lírai formában. A verset először 1923 április 8-án közölte a Magyarság
című újság, később a költő Testamentom című kötetébe is bekerült. Emese
álma, amelyben egy isteni jel (a turulmadár) mutatja meg a jövendőt, és méhéből
dicső nemzet – a magyarság fakad. A vers stílusa: ősi keleti hangulatú
misztikus képekkel teli költemény.
Juhász Gyula: Emese álma
Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.
Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.
Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.
Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.
Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.
És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak!
Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének?
A szerző könyvei és publikációi:
-Tóth István (2022). A Nagy Ősanya Sarjai (könyv, pdf ). ISBN: 978-65-00-53713-0
-Tóth István (2022). A magyar nyelv rokonsága a penuti-maja-junka
és páez nyelvekkel (könyv, pdf.). ISBN: 978-65-00-53715-4
-Tóth István (2022). Kapcsolatok a vintu és a magyar nyelv között
(könyv, pdf.). ISBN: 978-65-00-53714-7
-Tóth István (2025). Székely írásjelekkel elolvasható piktogrammok
az amerikai vintu és penuti népeknél https://www.academia.edu/130332408/Sz%C3%A9kely_%C3%ADr%C3%A1sjelekkel_olvashat%C3%B3_vil%C3%A1gfa_piktogrammok_nyelvi_al%C3%A1t%C3%A1maszt%C3%A1sai_az_amerikai_vintu_%C3%A9s_penuti_n%C3%A9pekn%C3%A9l
-Tóth István (2025). A rekonstruált őspenuti nyelv egyezései a
magyar és eurázsiai ősnyelvekkel
-Tóth István (2026). A proto-penuti nyelv rekonstrukciója –
Reconstruction of the Proto-Penutian
-Tóth István (2026). A magyar , hurri és tokhár (ghur, oghur)
nyelvek megfelelései az amerikai penuti nyelvekkel – Correspondences of the
Hungarian, Hurrian, Tocharian (Ghur, Oghur) with American Penutian Languages
-Tóth István (2026). Magyar
és vintu megfelelések a hurri, tokhár és csuvas (ghur, oghur) nyelvekben
-Tóth István (2026). A tölgyfa, a Teremtés Életfája, valamint
mezopotámiai és anatóliai ősi istenségek a vintu és penuti kultúrákban
---------------------
https://istv-reg.blogspot.com/2022/11/penuti-magyar-nyelvrokonsag.html?m=1
https://istv-reg.blogspot.com/2022/11/vintu-kultura.html?m=1
https://istv-reg.blogspot.com/2026/01/a-vintun-es-penuti-nyelvek-kapcsolatai.html?m=1
https://istv-reg.blogspot.com/2026/09/a-magyar-nemzet-eredete-hunok-hunogurok.html?m=1
Referenciák:
https://lexikon.katolikus.hu/E/Emese%20%c3%a1lma.html
A publikáció dátuma: 2016.
Írta: Tóth István
Elérhetőség: istvan234toth@gmail.com
.jpeg)
.jpeg)
.jpeg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése